A kiállítás fő célja, hogy elsőként fogja össze és mutassa be a református lelkésztársadalom képzőművészeti örökségét. A képek és a fafaragások a Kárpát-medencei magyar reformátusság lelkét terhelő és felemelő valóságot tükrözik. Bemutatják Trianont, az érkeserűi telet, a református templomok és parókiák vasárnap délelőtti hangulatát és a teremtett világ szépségét. A képek a felemelő valóságot is ábrázolják: a Golgotát, a szenvedő Megváltót, a csendet és az apokalipszist is szeptember 11. és a Jelenések könyve 8 részének fényében. A kiállítást Pusztai Endre kemecsei, Gavrucza Tibor székelyhidi, P. Szabó Barnabás uszódi, Trencsényi László Budapest-pestújhelyi, Görgey Géza pálfai, Kustár Gábor debreceni, id.Virágh Sándor sárospataki és Pocsay Vince beregvégardói  református lelkészek alkotásaiból állítottuk össze.
 
A kiállítás fő üzenete az, hogy a Végső Valóság maga a Szerető Isten, aki kegyelmével és szeretetével valóságosan jelen van az életünkben, aki id.Virágh Sándor nyugalmazott lelkész fába vésett zsoltáros hitvallása szerint: „megőrzi híveinek életét.”