A segélyszállítmány 500 cipősdoboznyi ajándékot, 650 kg élelmiszert, iskolaszereket, sapkákat, kesztyűket tartalmazott. A két tonnányi ajándékot a téli időjárás ellenére sikeresen eljuttattuk a rászoruló családoknak. Igaz, hogy az utolsó helyszíneket már az éjszakába nyúlóan kellett keresgélni.

Egy apró momemtum az útról, mely emlék marad sokáig:

Egyik célpontunkhoz közeledve, már csak néhány kilométer volt hátra a havas erdei útszakaszon. Az aszfalt út már tíz kilométerrel korábban végetért. Itt már csak a havas földút vezetett a kis magyar településre. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy a nagy hóban kint ácsorog egy anya a gyermekeivel. Mondom kollégámnak, hogy álljunk meg. Jó lenne nekik adni karácsonyi ajándékot; olyan elesettnek tűntek. Kérdésemre, hogy miért állnak az út mellett (egy olyan helyen, ahol naponta 3-4 autó halad el) az válaszolák: "Nincs semmink. Kijöttünk ide, hátha történik valami és kapunk valamilyen ajándékot."

Mondanom sem kell, hogy mennyire örültek. De a mi örömünk is nagyon-nagy volt. Tudtuk, hogy utazásunk nem véletlen, nem csak a munka napirendje miatt vagyunk itt. Isten akarata ez. Isten akarata az, amikor odaadjuk azt, amire indít. Az is amikor eljuttatjuk a rászorulóknak. De a legjobb látni, amikor beteljesül egy-egy imakérés a szegények mindennapjaiban.