Az utolsó tanítási napon nyolcadikos diákok segítségével a 270 Nyilas Misi cipősdoboznyi ajándékot autóba raktuk és nagy reményekkel nekivágtunk az útnak!

A határra hajnalban értünk és az átkelésnél (ahogy az egész úton) nagy szükségünk volt arra, hogy Isten a tenyerén hordozzon. Végül két maci került zálogba azért, hogy békében bejussunk Ukrajnába. Reggel 6-kor kerültünk ágyba és 9-kor egészen fáradtan vágtunk bele a következő napba. Csomagjaink nagy részét és a pénzadományt Nagy Béla főgondnok úrnak adtuk át, majd délután elindultunk Nagydobronyba, az Irgalmas Samaritánus Leány-árvaházba.

Este dalokat adtunk és kaptunk ajándékba, táncokkal és ölelésekkel fejezték ki szeretetüket az otthon lakói, Katkó László igazgató úr pedig körbekalauzolt az Otthonban és vendégül is láttak minket. Vasárnap, advent negyedik vasárnapján a dobronyi gyülekezetben vettünk részt istentiszteleten, ahol átadtuk iskolánk köszöntését és átvettük a gyülekezet ajándékát: főtiszteletű Horkay László nyugalmazott püspök úr, aki az igehirdetés szolgálatát is végezte, egy saját szerzésű karácsonyi éneket adott át az Iskolazenekar jelenlévő tagjainak.

Visszafelé sem volt zökkenőmentes az út, a határon talán még az ukrán vámosoknál is több bosszantást adtak a magyar vámosok, de mosolyogva fogadtuk, hisz tudtuk: az Isten a tenyerén hordoz minket. A vámosokat is:)

Isten tenyerén voltunk a gyűjtésben, az éneklésekben, az ünneplésekben, Isten tenyerén voltunk az úton oda és vissza, Isten tenyerén voltunk drága kárpátaljai barátainkkal együtt és elfértünk!

Jövőre is megyünk!:)

Forrás: Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium

További fényképek a készülődésről és az átadásról: https://picasaweb.google.com/csvmrg.info/Karpatalja2011?feat=flashalbum#5688146056330777298