A szavazáshoz regisztrálni kell az "ASTELLAS" Év Orvosa Díj honlapján. Kérjük, olvassa el a jelöltek életrajzát és a betegeik által írt ajánlásokat.  Ha tetszik dr. Kutnyánszky Valéria szeretetteljes szolgálatának története, kérjük, szavazzon rá ezen a honlapon: http://www.dijazorvosokert.hu/szavazas/

Az Év Orvosának jelölöm háziorvosomat, dr. Kutnyánszky Valériát, Bükkösd háziorvosát, aki mindent megtett gyógyulásomért és azok gyógyulásáért, akik ily módon köszönetet nem tudnak mondani, hisz a díjról nem tudnak, ezért a pályázatban nem is tudnak részt venni.
Nőgyógyászati műtétem volt, eltávolították méhemet és mindkét petefészkemet. Hazaérkezésemet követően rettenetes görcseim, fájdalmaim voltak, majdnem bélcsavarodást kaptam. Ő – DR. KUTNYÁNSZKY VALÉRIA - mentett meg egy - esetleges - újabb műtéttől. Eljött Szentlőrincre, egy közeli kis városba utánam, ahol lányom lakik, mert én nála lábadoztam - a szabadidejét feláldozva -, ahol van orvosi ügyelet és az orvos bármikor hívható. Ahogy Ő mondja: „Tette a dolgát "! A gyógyszeres segítségen kívül talpmasszást adott, és megtanított annak alkalmazására. Többször telefonon érdeklődött állapotom felől. A megszokott orvosom jött el hozzám, hogy segítsen a gyógyulásban, fájdalmam enyhítésében.
A gyógyszerem az orvos volt, Ő maga. Mikor megláttam, hogy jön, hatalmas megnyugvás uralkodott el rajtam, itt a segítség, hamarosan rendben lesz minden! Segítségének ez a formája és nagysága nem mérhető. Ami nagyon fontos számomra: biztonságban éreztem magam és érzem ma is, ha betegség tör rám, mert számíthatok a segítségére, és tudom, hogy jó kezekben vagyok. Sajnos hosszú ideig tartott a kezelésem, de minden alkalommal, mikor felkerestem a rendelőben nagy figyelemmel kísérte betegségem változását, gyógyulásom alakulását. Bizton állíthatom, hogy körzetének valamennyi betege biztonságban érezheti magát és hasonlóképp vélekedik, hiszen Ő a preventív szemléletet képviseli: minden beteget számon tart, teljes körzeténél folyamatosan, naprakészen végzi a rizikószűrést, ezt egy általa készített táblázatban tartja nyilván, így egy pillanat alatt tud minden betegről mindent.
 
Aki nem jelenik meg a szűrésen, felmérésen, azt addig „zaklatja”, míg el nem tudja végezni a kívánt méréseket. Minden új diagnosztikus műszert megvásárol a saját pénzén (ezt az OEP nem finanszírozza), hogy a betegeknek minden esélyt megadjon a gyógyulásra. Így van 24 órás vérnyomás és EKG Holter, székletvér szűrés a teljes veszélyeztetett betegcsoportnak (ez több száz elvégzendő vizsgálatot jelentett kb 10 nap leforgása alatt). Ő volt Baranyában az első orvos, aki bekapcsolódott (persze ezt is saját költségén) a Szívcentrum által kifejlesztett új EKG programba (mostanában hallhattunk róla a TV-ben), ahol internetes kapcsolatban áll az új EKG készülék a szívcentrumos szakemberekkel, így olyan, mintha ők értékelnék az EKG-t, a betegnek mégsem kell kimozdulnia az otthonából.
Rengeteg szűrőprogramot szervez a faluban (tüdőszűrés, nőgyógyászati szűrés, stb). Azt is neki köszönheti a falu, hogy itt helyben kaphatják a betegek a reumatológiai kezeléseket, gyógytornát, ezt is ő propagálta az önkormányzatoknál. Lánya gyógytornászként segít anyjának - a hét több napján is - gyógytornát, masszázst ad, ezzel téve hatékonyabbá – és a falu lakossága számára elérhetővé - a reumatológiai beteggyógyítást.
Sok beteg neki köszönheti az életét: minden továbbképzésen ott van, az
asszisztenciát is sokszor befizeti, hogy naprakészek legyenek, az akut ellátás gyorsan, hatékonyan menjen. Mentőorvosoktól szokott "magánórákat" venni, hogy tökéletesen legyen a vénabiztosítás, intubálás, újraélesztés, shocktalanítás. Ennek már - szó szerint! - sok beteg köszönheti az életét. Olyan felszereltségű elsősegélytáskája van, amit még az intenzív osztályon is megirigyelnének (ezt is mentőorvos segített neki összeállítani, persze ez is mind a saját zsebéből megy). A mentőorvosok már tudják, hogy ha ide kell jönni egy sürgős esethez, akkor nekik a szállításon kívül már nem lesz sok dolguk, mert Ő már mindent „megcsinált”.
Sokat tesz a falujáért: Ő az aki a falu szegény kisiskolásainak naponta - kiegészítő étkezésként - margarint, lekvárt, mézet küld, mert ezt nem lehet receptre írni. Ő az aki hetente labort készít négy község betegeinek, a mozgásukban korlátozottakhoz kimegy és leveszi a vért, elvégzi a szükséges vizsgálatokat! Megszervezi az idős betegek helyi gondozását, mert az utazásukat a család csak nagy nehézségek árán vagy meg sem tudná oldani. Ezen kívül betegei szociális problémáit is segít megoldani. A rászorulóknak elintézi az ingyenes jogsegélyt, beszél a gyámüggyel, a bírósággal, volt, hogy ő fogadott és fizetett ügyvédet egy olyan ügyben, amikor egy édesanya és annak három gyereke került jogilag visszás helyzetbe. Egyesületet alapított „ Bükkösdi humanista egyesület” néven, hogy még hatékonyabban tudjon segíteni, segélyeket gyűjteni és küldeni akár a világ bármely pontjára.
A tavaszi árvíz idején az egyik legsúlyosabban érintett falu önkormányzatának a saját pénzéből több százezer forintot utalt át. Járt az iszapkatasztrófa sújtotta térségben is. Devecseri látogatása óta tartja a kapcsolatot az ottani doktornővel. Falunkban Ő szervezi és koordinálja az adománygyűjtést. Tagja annak az orvos szervezetnek, akiket katasztrófa esetén hirtelen be lehet vetni a világ bármely pontján. Előadásokat tart (pl.: Születés ünnep – családok hete: a vajúdásról és a szülésről; A homeopátiás orvoslásról,…)
Nemcsak faluja, Magyarország, de a világ egésze iránt elhivatottságot érez. Ő az, aki saját pénzén megy külföldi árvaházba gyógyítani, aki Afrikában, háborús övezetben az életét kockáztatva INGYEN gyógyít naponta, valóban éjt nappallá téve – nem túlzás – 200-300 beteget, köztük leprást, maláriást, TBC-st, AIDS-est… Sőt a misszióban résztvevő három doktornő közül egyedüliként (!) Ő tett a táborban élő menekültek további sorsáért. Ő gyűjtött sátorponyvára és szervezte a segélyszállítmányt. Ő az, aki ismét visszamegy az indiai árvaházba azért, hogy a szavát tartsa: "Visszatérek, hogy újra gyógyíthassak!". A falu is segített: gyűjtést szerveztünk – a lakók adományt adtak a háborús övezetbe történő utazásához. Doktornőnknek az volt az első dolga mikor hazaérkezett, hogy beszámoljon arról, hogy az útja során mi történt, mik a tapasztalatai. Részese voltam az öreg Kultúrházba, mikor csend ülte meg a termet a táborban élőkről készített videó vetítését követően. A képek ijesztőek voltak, és a környezet, amiben éltek nap mint nap a gyógyító útjuk során – borzasztó: három doktornő egy matracon aludt, víz a tisztálkodáshoz csak néha, ennivaló 3 napig semmi csak kenyér - édes kenyér ! Hazatérve az itteni gyerekekre is gondolva – nevelő célzattal – kiállítást szervezett, melyen az afrikai társaik gyermekrajzait állította ki és tartott előadást az iskolásoknak egészségnap keretében. (Ugyanis kiutazása során a szigorú súlykorlátozást betartva egyik bőröndjében színes ceruzákat, festékeket, papírokat vitt saját személyes holmiai helyett a kint élő sanyarú sorsú beteg gyerekeknek.) Munkássága összeforr a falu sorsával, egy összetartó, ösztönző erő közösségünk életében! A falu hírét is öregbíti tettei által – ahogy azt régiónkban (pl. Pécs, Gyűrűfű,…), hazánkban és határainkon kívül is megismerhetik.
Lelkiismeretes, ritka szakmai és emberi tapasztalattal ellátott háziorvosi teendői mellett – az említetten kívül - folyamatosan végez ilyen jellegű karitatív tevékenységet. Először Indiában gyerekeket gyógyított két hétig egy árvaházban – persze önköltségi alapon. Rengeteg gyógyszert vitt Nekik, amit ott is hagyott a rászorulóknak. Majd Kongóban egy menekülttáborban gyakorolta orvosi hivatását, most pedig Kenyába ment – ismét egy árvaházba, amely magyar alapítványi forrásokból működik -, hogy az ott élő szegény sorsú gyerekeken segítsen. Minden év május 25-én a világ egyetlen kontinensére figyel. Ez a nap, Afrika Napja, mely ünnep minden egyes Afrikában élő ember számára, hiszen május 25-e a nemzetek közötti összetartást, a függetlenséget és az egymás számára oly fontos kölcsönös segítségnyújtást szimbolizálja. Évek óta Magyarországon is megemlékeznek a gyarmati sorból való felszabadulás afrikai napjáról. Idén újdonságnak számított, hogy a pécsi Afrika Kutatóközpont egész hetes rendezvénysorozattal, többek között egy kétnapos nemzetközi konferenciával hívta fel a figyelmet Afrika helyzetére. Az Afrikát megjárt magyar önkéntesek és civilek – Dr. Kutnyánszky Valéria: Kelet-kongói orvosmisszió 2009, valamint Nagy Bendegúz: „Kerekesszékkel Afrikában” – hiteles beszámolói segítették megértetni az érdeklődőkkel, hogy a kontinens maga földrajzilag ugyan távol van, mégis oly közel érezhetjük magunkhoz. Hiszen történjék bármi Afrikában, az hatással lesz Európára és a világ többi részére egyaránt. Elhivatottsága és a közösségért végzett önfeláldozó munkája okán méltán illetik meg Böjte Csaba gondolatai és a hivatalos elismerés is!!!
“Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, - árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek…. Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.
Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…” (Böjte Csaba)
A mohácsi születésű doktornő 1981-ben szerzett diplomát Pécsett, dolgozott Komlón, Bodajkon, Lakócsán – a rendszerváltás idején öt évet Líbiában is. Férjezett, két gyermeke és egy unokája van. És hál’ Istennek Bükkösd háziorvosa, a miénk, kik nagyon nagyra becsüljük.
Őt jelölöm az Év Orvosának az Astellas díjra.
 
A szavazás itt zajlik: http://www.dijazorvosokert.hu/szavazas/